"Ha lenne választásuk, nem hívnánk átoknak. A vérfarkosok emberekre támadnak, de ösztöneik és az évszázadok során kialakult rivalizálás arra készteti őket, hogy levadásszák legnagyobb ellenségeiket... a vámpírokat."

A vérfarkasok (farkasember, vagy más néven likantrópok) az egyik legősibb faj, ami a Földön valaha is élt. A teljes átlagos emberi kinézetű lények épp csak annyira különböznek az átlagos emberektől, hogy egy csöppnyivel agresszívabbak, ám jóval erősebbek az átlagos halandóknál.
Persze erejük közti határ már jóval élesebb, mikor felkel a Hold.

A már kihalóban lévő természetfeletti faj egyedei vonakodva élik át a félelmetes, extrém átalakulást a kerek, fénylő Hold alatt. Ez az időszak épp annyira félelmetes a vérszívók számára is, hisz a vámpírgyilkolásra teremtett lények őket keresik az éjszakában portyázva, hogy a halálos harapásuk használatával végezzenek velük.

Történetüket tekintve azt kell megállapítanunk, hogy a vérfarkasok már hamarabb uralták az éjszakát, mint a vámpírok, átszámítva körülbelül már ezer éve. Ám az, hogy ki, miért, és miként teremtette őket, még ma is rejtély. Viszont egyértelmű, hogy az Ősi Vámpírok elleni védekezés érdekében születtek meg a félelmetes vérfarkasok egy nagy erejű boszorkány által. Ahogy fentebb is említettem a teliholdkor bundába bújt, éjjeli teremtmények harapása halálos a vérszívók számára.

A vérfarkasok még az emberi alakjukban is agresszívabbak, gyorsabbak és erősebbek az átlagos embereknél. Egyeseknek nehezükre esik kontrolálni az indulataikat. Azok, akikben a vérfarkas átok még mindig lappang, mutathatnak pár természetfeletti vonásokat, amiket akár az agresszió is kiválthat. Ilyen például a testmérethez és súlyhoz nem passzoló, rendkívüli fizikai erő.

Amíg nem változnak át, nagyon könnyen dühbe gurulnak, néha még okvetlenül is.
Jellemző rájuk, hogy testhőmérsékletük magasabb az emberénél.

A boszorkányokhoz hasonlóan mindenre képesek, ha arról van szó, hogy meg kell védeniük a fajtájukat. És a vámpírokkal ellentétben mindenük a hűség.

Egyféle módon válhat az ember vérfarkassá: ha benne van a génjeiben. Plusz meg kell törnie az átkot. S a kulcs nem más, mint gyilkolni (közvetett, vagy közvetlen módon az lényegében mindegy). Miután elvégezték az első emberölésüket, minden teliholdkor át fognak változni. Az első transzformáció nagyon lassú és az ember minimum öt órát szenved, mielőtt teljesen átváltozna. Az első után a folyamat egyre csak gyorsul, de ugyanolyan fájdalmas marad. Az egyetlen, amivel javul az az, hogy az illetőnek nem kell sokáig szenvednie, amíg teljesen átváltozik.

Az átalakulás során a test természetellenesen csavarodik el, a csontok eltörnek és mozognak, míg ki nem alakul a vérfarkas csontváza. Mindenez óriási fájdalommal jár. Ezután az ember testét bunda borítja be, a szemei pedig elváltoznak, nagyobbra nőnek, íriszei sárgán kezdenek el fényleni.

Az első átváltozás után a vérfarkasok izomlázat tapasztalhatnak. Az idősebbek képesek bizonyos mértékig irányítani magukat a teliholdfényes éjszakán.

Hogy miben különbözik egy vérfarkas az átlagostól? Egyértelmű, hogy a szemszínében és a feltűnően hatalmas testméretében.

Az átváltozás hosszú, borzalmas és fájdalmas lezajlását gyakran falkákban, egyesek pedig magányosan (leláncolva, bezárva) vészelik át.

A várfarkasok félelmetes képességekkel rendelkeznek. Ezek között van az óriási erő, a szupergyorsaság, az extrém fürgeség, a gyors gyógyulás, a tökéletes érzékelés, az agresszió és a Hold átváltoztató ereje. A listáról kihúzhatjuk a fáradékonyságot is, hisz sok energiájuk van, így nem könnyű agyoncsigázni őket.

A táplálkozásuk illetően, lehet olyan, mint a normális embereké, ha azt választják. Azonban, ha a telihold alatt vannak, nincs más alternatíva, csak az, hogy húsevő vadállatok legyenek. Amikor étkeznek, az élelem felszívódik a szervezetükben és ilyenkor van szükségük arra, hogy emberi szerveket vagy részeket egyenek, viszont a vámpírokkal ellentétben, akik azért isznak vért, hogy meghosszabbítsák az életüket, nekik nem kötelező halandók húsát fogyasztaniuk, hogy sokáig éljenek.

A vérfarkasok többsége nem étkezik emberi hússal, mert a telihold idejét bezárva, leláncolva töltik. Ha pedig mégis lehetőségük nyílik rá, akkor sem tudnak, mert az emberölés előtt vagy után elriasztják őket, még mielőtt esélyük adódna táplálkozni.